Mi az ijime? 2. rész.

[...] A japán gyerekek hajlama arra, hogy részt vegyenek csoportos erőszakban erősen kapcsolódik a társadalmi szerkezethez, amelyben élnek. Japánban a közösség érdekeit az egyén érdekei fölé helyezik. A társadalom negatív hatásai vannak jelen az olyan deviáns viselkedési formáknál is, mint például az ijime. Az ijime elég elterjedt a japán iskolákban, és a jelentések szerint az általános és középiskolások 80%-ának volt már része ijimében. Ijime akkor történik, amikor egy egyén vagy egy csoport zaklat egy egyént és a zaklatás viszonylag hosszú időn keresztül tart. Ekképpen az ijime lehet egyén-egyén elleni, csoport-egyén elleni, fizikai, verbális, vagy burkolt. Azonban az egyén-egyén elleni nagyon ritka és sokak szerint nem is nevezhető ijimének.

Az elvárások nagyon magasak, ha egy gyerek nem kezd elég rangos óvodában, akkor nem tud bekerülni egy rangos általános iskolába, aminek következtében nem jut be jó középiskolába és így tovább. Az egész folyamat, ami még gyerekkorában indul el végül kihat az egyén egész életére. Nyugaton, ha valaki nem jó valamiben akkor a tanáraik, szüleik ösztönzik arra, hogy próbáljon ki mást, találjon rá saját magára. Japánban más a helyzet. A tanulmányokban vagy munkában bekövetkezett bukás a családra is szégyent hoz és az egyén értéktelenné válik a társadalom szemében. Az egyén háttérbe van szorítva már az iskola első napjától kezdve. Az iskolák általában nem vesznek tudomást az erőszakos esetekről, még ha az köztudott is. Az erőszakkal kapcsolatos bejelentéseket gyakran figyelmen kívül hagyják a tanárok, mivel úgy gondolják, hogy ez nem az ő gondjuk. A szülők meg sokszor inkább a tanároknak hisznek, mint a gyermeküknek. Hátat fordítanak az eset elszenvedőjének, még akkor is, ha az hajlandóságot mutat az öngyilkosságra. Vannak olyan iskolák is, amik bátorítják a gyerekeket az ijimére, és nagyon kevés az olyan intézmény, ahol lépések tesznek ellene. Ha öngyilkosság történne akkor azt eltitkolják a tanulók elől.