A végső megoldás a halál. 2. rész.

[...] Nyolc évvel később 1994-ben egy újabb nagy nyilvánosságot kapott öngyilkosság történt. Az Aichiban található Nishio Tobu iskola tizenhárom éves tanulója, Ohkochi Kiyoteru decemberben felakasztotta magát az otthonában. A levélben, amit hátrahagyott megnevezte négy bántalmazóját és egy kimutatást azokról az összegekről, amiket kiszedtek belőle. Az összeg egészen megdöbbentő volt, ugyanis több mint egy millió jen vettek el tőle. A levelében leírta, hogy majdnem belefojtották a folyóba és ezek után inkább engedett a követeléseiknek. Hirofumival egyetemben Kiyoteru is tsukaippa volt, vagyis a csoport erősebb tagjai rákényszerítették, hogy ő intézze a 'piszkos ügyeiket'. A rendőrségi jelentés szerint még további tizenöt fiú érintett volt a bántalmazásban és, hogy a pénzt a csoporton belüli hierarchiának megfelelően osztották el. Az igazgató beismerte, hogy a tanárok észrevették az ijime jeleit Kiyoterun. Az iskola jelentése szerint az ápoló, a fiú reszkető testét és üveges tekinteté látva behívatta egy átvizsgálásra, de a kérdéseire Kiyoteru nem válaszolt őszintén:

„A barátaim mind kedvesek. Az osztálytársaim törődnek velem. Jó középiskolába, utána pedig jó egyetemre akarok menni, hogy jó céghez kerülhessek. A tanulás fontos.”

Az iskola nem vette észre, hogy Kiyoterut bántalmazzák, részben azért mert eleve problémás gyerekként volt számon tartva, részben azért mert, ahogy az igazgató fogalmazott, addig nem tehetnek semmit sem, amíg a diák maga nem jelenti, hogy ijime áldozata lett. A huszonhat éves osztályfőnök az Asahi Shinbunnak írt levelében fejezte ki mély sajnálatát, és kifejtette, hogy mennyire erőtlennek érzi magát, amiért nem tudta megakadályozni a tragédiát. Ohkochi Kiyoteru esete rádöbbentette a nemzetet a szörnyű valóságra. Az ijime az elmúlt nyolc évben, az akadályozó intézkedések ellenére egyre jobban elterjedt, továbbfejlődött. Az iskola és a társadalmi környezet egyre fullasztóbbá vált a tanulók számára és az ijime egyre intenzívebb, kiszámíthatatlanabb és elkerülhetetlenebb lett. Shikagawa Hirofumi és Ohkochi Kiyoteru története azért váltott ki akkor érdeklődést, mert a szülők nyilvánosságra hozták a gyerekeik búcsúlevelét és így az iskola és az Oktatásügyi Minisztérium is rákényszerült arra, hogy nyíltan válaszoljanak, és ellenlépéseket tegyenek. [...]