Nemsokkal Ohkochi Kiyoteru halála után a Shounen Jump magazin felkérte az olvasóit, hogy beszéljenek az ijiméről. Több mint ezernyolcszáz levelet küldtek be, amelyekből összeállították a Shounen Ijime Reportot. Ebben voltak olyan levelek, amelyekben arról írtak, hogy tanárok bántalmazták a diákokat. Az egyik gyereket az osztályfőnöke bántalmazta még hét éves korában. Állítása szerint, a tanára utasította a társait, hogy székekkel verjék, és hogy kiborgnak csúfolják, ugyanis csecsemőként elhagyták a szülei. A tanár csúnyának nevezte és azt mondta, hogy megérdemelte amiért elhagyták, utána megjegyezte a többieknek, hogy a halálát kívánja.
Egy másik esetben egy lány azt írta, hogy az osztályfőnöke megütötte a tanítási kellékekkel, a hajánál fogva rángatta ki a folyosóra csak azért mert kinézett az ablakon, és arcon csapta, amiért nem takarította ki az osztálytermet.
Egy fiú írta, hogy a tanár egy varangyot rajzolt a táblára és fölé írta az ő nevét. Ezután az osztálytársai hat éven keresztül erőszakoskodtak vele és a varangy gúnynév is rajta ragadt.
Egy tizenegy éves gyerek azt írta, hogy vannak sikeres és alkalmas tanárok és vannak alkalmatlanok. A sikeres tanárok osztályában nem fordulhat elő ijime.
Az ijime nem csak azért létezhet mert probléma van az oktatási rendszer szerkezetével, hanem azért is mert a résztvevő felek különböző okokból kifolyólag hallgatnak. Ez a tömeges hallgatás, beleértve magát az áldozatot is, kényszeríti abba a helyzetbe a bántalmazottakat, hogy tehetetlenségükben nem látnak más kiutat csak az öngyilkosságot.
számomra az az egyik legsokkolóbb az egészben, hogy a tanárok ugyanúgy becsatlakoznak ebben az egészbe...
VálaszTörlésDe Hirofumi pl. nem hallgatott és mégsem sikerült elkerülni az ijime folytatását. Ezek szerint az sem mindig megoldás, ha kimondják, nem?
VálaszTörlésNem csak az a baj, hogy hallgatnak, hanem az is, hogyha nem hallgatnak, akkor senki se figyel rájuk. Vagyis az nem biztos, hogy elég, ha a közvélemény megbotránkozik a történteken, a megfelelő embereknek kéne felfigyelnie rá, és tenni is ellene. Bár feltételezem, hogy eljut hozzájuk az információ, csak elsüllyesztik valahol.
VálaszTörlésna igen, és ezért nem járatnám soha a gyerekemet japán iskolába. egy kedves japán ismerősöm is mesélte, hogy élete legrosszabb 4 évét Japánban töltötte, mivel oda járt középiskolába. a suli többi részét külföldön végezte. a hallgatásról és nem hallgatásról csak annyit, hogy ők japánok. az alkoholizmusról sem beszélnek, noha Japánban elég sokan szenvednek ettől a betegségtől. nem meglepő az sem, hogy Japánban a pszichológia, és a pszichológusok sem örvendenek még olyan nagy sikernek, mint itthon és a nyugaton... ennek kapcsán még azt olvastam valahol, hogy ha Japánban valaki kezeltetni akarja a szenvedélybetegségét, és ezt megtudják, onnantól kezdve selejtesnek titulálják. egy ilyen társadalomban mindegy, hogy kimondasz-e valamit, vagy sem, a kínos dolgokról nem beszélnek, nem foglalkoznak velük, mert akkor csorba esik azon az úgy nevezett harmónián, amin már régóta dolgoznak a japánok, bármi áron.
VálaszTörléshűha, most látom, hogy izgatottságomban összeraktam az előbbi kommentbe néhány fura szerkesztettségű mondatot... bocsi! ^_^"
VálaszTörlésAzért ez egyre kiábrándítóbb azt hiszem...
VálaszTörlésHa már tényleg ilyen szintre süllyed az oktatás akkor legalább otthon szólhatna a gyerek vagy valami...
De kinek szóljon? Bent vannak 8-18 ig a suliban, hazamennek, anyuka ha szerencséje van a gyereknek akkor otthon van, és van meleg étel, de apu nincs otthon. Beszéljen az anyjával? Szerintem a fiúk komplikáltabban annál, hogy az anyjuknak szóljanak, h bántják őket az iskolában.
VálaszTörlésA rosszabbik eset az ha az anyuka éjszakáig dolgozik, és kb akkor esik be, amikor a már ittas apuka.
Én is hallottam h nem jó a sulis kor japánban. Egyik ismerősöm járt oda, de ő szerencsés volt, mert amikor az ijime elkezdődött, akkor ő szólt egyből a tanárnak/ igazgatónak stb vagy a szüleinek, nem tom, és a másik gyereket hamarosan eltávolították az iskolából. Bár sztem ehhez az is kellett, hogy a gyerek ne japán legyen, és hogy az apja is "befolyásos" legyen.
Igen, a saját társadalmuk korlátait kéne legyőzniük ahhoz, hogy tovább tudjanak lépni.
VálaszTörlésA szülőknek meg tényleg nagy a felelőssége, de nehéz úgy, ha sokat dolgoznak. Nem kerülnek elég közel a gyerekeikhez és pl. nekem sem az lenne az első gondolatom, hogy a szüleimtől kérjek segítséget, akiket alig látok és akik alig foglalkoznak velem.