Az ijime három főbb jellegzetessége a japán társadalmi struktúrából származhat. Az első a nyomás, hogy megfeleljenek a csoportos normáknak, amely más megközelítésből jelenthet félelemet az elszigeteltségtől. Egy közösségi társadalomban az emberek elvárják másoktól, hogy megfeleljenek a közösség által felállított elvárásoknak. Nagy a nyomás rajtuk, hogy olyanok legyenek, mint a többiek. Páran azt mondták, hogy azért erőszakoskodtak egyes társaikkal, mert mindenki azt csinálta. A csoport nyomásán kívül nem tudtak más indokot felhozni arra, hogy miért bántalmaztak másokat. Ezek a tanulók nem nagyon mutattak megbánást, nem éreztek bűntudatot. Úgy gondolták, hogy ez természetes mivel a többiektől is ugyanezt látták. Továbbá fontos szerepet játszik a csoporton belüli szerep is. Az ijime az egy közösségi cselekvés és a gyerekek különböző szerepeket vállalnak a végrehajtásában. Vannak olyanok, akik bántalmaznak, vannak segédek, megfigyelők, védők. Az olyan tanulók, akik sokkal fogékonyabbak a csoportos kapcsolatokra és történésekre, azok könnyebben megtalálják a helyüket, szerepüket egy-egy erőszakos szituációban. Vannak akik bántalmazónak tekintik magukat annak ellenére, hogy egyszer sem kezdeményeztek csoportos erőszakot. A harmadik a burkolt agresszió használata. A gyerekek sokszor a szüleik által használt fenyítési módszereket használják az ijime során. Mivel megtapasztalták már a hatásait és látják a hatékonyságát előre tudják, hogy ez valószínűleg ugyanolyan hatással lesz majd a társaikra is. Japánban a szülők által leggyakoribban használt fenyítési módszerek a következők: a gyerek elzárása egy rövidebb időre, teljes elkülönítés a családtól, fenyegetés az elzárással. Ezek nagyon hatékony fegyverek egy olyan társadalomban, ahol a közösség mindenek felett áll, és a gyerekek nagy hatékonysággal tudják használni az ijime során. Az ijimének különböző fajtái léteznek. Ezek közül vannak olyanok, amelyekben fizikai erőszakot használnak. Ilyen például a bokoboko (bokoboko naguru) és a fukoro (fukoro dataki ni suru) amelyek a csoportos erőszak azon formái, amikor az áldozatot rúgják, ütik, vágják. Az erubo, vagyis könyökölés az a fajtája az erőszakoskodásnak, amikor könyökkel támadnak. A fizikai erőszakot gyakran játékos formában alkalmazzák, mint például a puroresu gokko, amiben profi birkózást imitálnak, vagy a kagome rinchi (lincselés). A kagome rinchi lényege, hogy az áldozat a földön térdel miközben a többiek körbeállják, ütik, rúgják és a Kagome, Kagome című gyerekdalt éneklik. [...]
A gyermeki burtalitás egyszerűen nem ismer korlátokat....
VálaszTörlés"A gyerekek sokszor a szüleik által használt fenyítési módszereket használják az ijime során."
VálaszTörlésÉs itt jön be a képbe a milyen-mintát-is-látnak-gyerekeink illetve a felnőttek felelőssége. Ha egyszer ami otthon folyik, gyakorlatilag magánügy, akkor mit várunk a gyerekektől? Talán mégsem kéne annyira magánügynek tekinteni a családban történteket, számtalan esetben bizonyult már be, hogy igenis kihat a társadalomra, tehát annyira nem érdemes magánügynek tekinteni... persze amennyiben elköltözik a család egy lakatlan szigetre, akkor oké, lehet mondani, hogy ott csináljanak amit akarnak, bár ez sem egészen igaz, erkölcsi szempontból...
A gyerekek kegyetlenek:D. Nincsenek tudatában azzal, hogy mekkora a felelősségük ilyen helyzetekben, vagy mennyire képesek befolyásolni mások életét. Amit mókának, unaloműzésnek gondolnak az más számára lehet, hogy a földi poklot jelenti. És a következmények, hát...
VálaszTörlésA gyerek neveltetése 100%-ban a szülők felelőssége, persze hatások bárhol érhetik a gyereket, amik változtathatnak a viselkedésén, de a szülők feladata kell legyen, hogy a helyes útra tereljék. Csak foglalkozni kell vele. Kíváncsi lennék olyan forrásra, ahol egy olyan gyerek szülőjével csinálnak interjút, ahol a gyerek ijimében vett részt bántalmazóként.
Nem is a gyerekek felelősségéről beszéltem, hanem a szülőkről, meg minden felnőtt viselkedéséről, amit ők látnak. :-)
VálaszTörlésHóvirág, igaz hogy a szülő felelőssége, és ezt nem is vitatom el, mert ez így van, én is ezt gondolom. A nevelés elsősorban otthon kezdődik.
VálaszTörlésAzonban az otthoni nevelésnek, mondjuk úgy, része a büntetés. akaratlanul megmutatjuk a gyereknek, és használjuk a "hatalmunkat". Nevelni fegyelmezés nélkül nem lehet, szerintem. Noha engem eddig nem ért testi fenyítés, és igazán soha nem kellett kukoricán térdepelni, azonban vannak esetek, amikor szóba kerülhetnek ilyenek. pl. unokatesóm kisfia rendszeres sarokban álló, mert felesel. (néha nem esik messe az alma a fájától XD)
De ha nem így akkor hogy lehet megoldani a gyermek problémáit, mármint ha vmit nem jól csinált?
Bár ha egy gyerek egészséges családban nő fel, akkor ilyen problémáknak nem igen kellene előfordulnia. De Japánban, ahol a szülők 26 órát dolgoznak a 24-ből, eléggé nehéz erről beszélni :(
Én emellett még arra lennék kíváncsi, hogy a bántalmazó gyermek szülei vajon mit mondtak otthon a gyereknek? Mondták -e rá h a család szégyene, ahogy azt szokták tenni Japánban, vagy hagyták annyiban a dolgot?