[...] A konjoyaki az, amikor egy égő cigarettát nyomnak az áldozat bőrébe. Más fogalmak az áldozatra gyakorolt kényszert fejezik ki, mint például a bashiri (tsukai bashiri). Ez az, amikor az áldozatot kifutófiúként használják, cipeltetik vele a csoport többi tagjának holmiját, elküldik bevásárolni úgy, hogy nem adnak neki pénzt. Azokat, akik ezt a szerepet töltik be tsukaippának hívják. A katsuage az, amikor az áldozattól pénzt csikarnak ki. Az ijime leggyakrabban használt formája a shikato. Ez nem fizikai erőszakot jelent, hanem az egyén semmibevételét. Ezt általában addig folytatják, amíg az egész osztály úgy nem tesz, mintha az áldozat nem is létezne, ez a zenin shikato. A chikuru ezzel szemben az, amikor szólnak az ijiméről annak érdekében, hogy megállítsák.
Az ijimének vannak olyan formái is, amiknek nincs konkrét megnevezése. Ilyen lehet a kiszemelt áldozat feltartóztatása, megdobálása, gombostűvel, ceruzával való szurkálása. A verbális megfélemlítés során rendszeres a különböző sértő és trágár szavak használata. Az ijimének vannak burkolt formái is, ilyen például az, amikor eldugják az áldozat holmiját, megrongálják, vagy beledobják valamibe, általában a mosdóba. Az ijimének gyakran része a szexuális zaklatás is. Sokszor vetkőztetik le az áldozatukat mások szeme láttára, vagy hangosan kiabálják, hogy mit csinál miközben a mosdóban van. A lányoknál előfordul, hogy a szoknyájukat rántják le, vagy a fejükre húzzák.
Norihiko Ishikawa a tokiói egyetem gyermekpszichológusa szerint a jelenség, amit ijimeként ismernek a mai japán iskolákban sokkal inkább hasonlít a shigokihoz. A shigoki egy bevett gyakorlat volt a japán hadseregben, amelyben férfit faragtak a gyengékből, akik veszélyeztették a kollektív rendet, szellemiséget, összetartást és összhangot. A hasonlóságot az ijime és a shigoki között már többen kimutatták, mint ahogy a japán iskolák és a háború előtti japán hadsereg közti hasonlóságot is. A különbség, amit Ishikawa tesz a shigoki és a hagyományos értelmemben vett ijime között, az hasonlít a mai Japánban használatos ijime és a más országokban használt iskolai erőszak közötti különbséghez.
A gyerekek nagyon leleményesek ezen a téren hiszen volt honnan tanulniuk, és ne feledjük, hogy az ijime már évtizedek óta fejlődik, 'tökéletesedik'.
Eléggé sokkoló volt, amit most olvastam. Csupán azt nem tudom, hogy mit lehetne tenni az ijime/shigoki ellen? vagy ez már annyira beivódott a társadalomba, hogy már nem is lehetne tenni semmit sem a visszaszorítása ellen?
VálaszTörlésó, igen, a shigoki-ról a Krizantém és kardban is olvastam sokat, azthiszem az 'A gyerek tanul' fejezet felnőtté válást bemutató részében, de az úgy tudom sokkal inkább idősebbek gyakorolják az újoncokon az ijimével szemben, így öngerjesztő folyamatot továbbvíve, hogy majd azok az újoncok is gyakorolják a shigoki-t, ha van rá lehetőségük, feszültséglevezetésként.
VálaszTörlésOlvasott valaki újabb kiadást? Ír valamit az ijiméről? Ami nekem vol, abban még nem foglalkozott vele, csak megemlítette.
Emellett érdekes még a cyber-ijime is, mivel az áldozatok az online jelenlétüket egyfajta menedékként használják, mint utolsó kapcsot egy olyan világhoz, ahol nem megalázottak, és akit a neten is levadásznak, annak már tényleg nincs hová fordulnia. Ez is az egyik oka, hogy sok image-board és fórum japánban profil nélkül, névtelenül használandó. (gondolok itt a 2chan-re és az ehhez hasonlókra)
ez az egész ijime-dolog... iszonyatos. Hihetetlen, hogy egy közösségen belül vki természetesnek veszi azt,hogy akár a halálba kergeti a társát. Fantasztikus....
VálaszTörlésNem tudom mit lehetne tenni az ijime ellen:S. Az egész annyira összetett és nem lehet egységesként kezelni, mert minden eset más, mindenhol közrejátszik az egyén reakciója, döntése stb. Pl. én azt is el tudom képzelni, hogy azokat tanárokat is ijime éri, akik megpróbálnak tenni ellene. Ez szerintem egy olyan dolog, amit egykönnyen nem lehet megoldani, és biztos, hogy jó sok időbe fog telni, csak el kell indulni és lehetőleg a jó úton.
VálaszTörlésNekem van új kiadású Krizantémom, de még nem is néztem meg:).
A cyber-ijimét én nem értem. Mármint ez nem olyan, mint az ijime, ahol gyakorlatilag nem sok mindent tehetsz. A neten sokkal könnyebb "elfutni", vagy visszavágni. Nem az van, hogy együtt kell lenned minden nap azokkal az emberekkel, akik pokollá teszik az életedet. Semmi kényszer nincs benne. Szóval szerintem, ha valakit neten piszkálnak, az lehet, hogy mazochista, mert nem köteles eltűrni:D.