A végső megoldás a halál. 1. rész.

Most jön a téma igazán kényes és elszomorító része, de mindenkinek kitartást, aki végig olvassa.

Csak 1986-ban kilenc olyan esetről számoltak be a lapok, ami öngyilkossággal végződött. Egy-két esetben a diákok utolsó levelét is megjelenítették, amiben kétségbeesetten könyörögtek segítségért. Az egyik közülük Shikagawa Hirofumi esete volt.

1986 februárjában a tokiói Nakano Fujimi iskola tizenhárom éves tanulója, Shikagawa Hirofumi felakasztotta magát a moriokai vasútállomás mosdóajtajának fogasára. A búcsúlevelében a következő volt olvasható: „Még nem akarok meghalni, de ez olyan, mintha a pokolban élnék.”. Ezzel a levéllel a folyamatos bántalmazásokra utalt és megnevezte annak a csoportnak a két vezetőjét, akik rettegésben tartották. Hirofumi egy tsuikappa (tsukai bashiri) volt, vagyis egy olyan tagja a csoportnak, akivel a többiek a 'piszkos' munkát végeztették el. Például bevásárlás, többiek táskáinak cipelése. Egyik esetben, amikor a fiú belépett az osztályterembe azt látta, hogy az asztala a többiekével szembe van állítva és füstölők égtek rajta, a fényképe ki volt állítva, mindenhol virágok és még egy részvétnyilvánító kártyát is elhelyeztek, amit többek közt számos osztálytársa, osztályfőnöke, és más tanárok is aláírtak. Ezzel jelezték neki, hogy az osztálytársai és egyes tanárai szemében ő nem volt más, mint egy emberi kudarc. A tizenhárom éves fiú esetében néhány tanár is részt vett a megfélemlítésben, de ez csak nagyon ritkán fordul elő. Az ijime egyre erősödött, főleg azután, hogy Hirofumi megpróbált kilépni a csoportból. Rendszeresen verték, megalázó dolgokat kellett csinálnia a többiek előtt, fenyegető hívásokkal zaklatták otthonában. Amikor az apa megtudta, hogy a fiát folyton bántalmazzák az iskolában, felkereste az osztályfőnökét, a rendőrséget és a bántalmazó gyerekek szüleit, de mindössze azt a tanácsot kapta, hogy a fiának iskolát kéne váltania.

Az iskolaváltás nem volt könnyű dolog, ugyanis Hirofuminak a szomszédos iskola tanulóival is gondja volt, nem is beszélve arról, hogy az új tanulók mindig könnyű célpontjai az ijimének. Egyszer az őt bántalmazó csoport tagjai elküldték egy üzenettel a szomszédos iskolába, ahol az ottani diákok megverték őt. Shikagawa Hirofumi esete nem az első volt. Az egyik gyerek, akit Hirofumi megnevezett a levelében elment, hogy bocsánatot kérjen a szülőktől és sokkalta az apát azzal a kijelentésével, hogy élvezte Hirofumi bántalmazását. Az 1980-as évek közepére az ijime jelentős társadalmi problémává vált Japánban és sok esetben az öngyilkosságok fő okozója is az iskolai erőszak volt. Hirofumi esete felfedte, hogy milyen komplex dolog az ijime, és a megdöbbentő hatása még nagyobb volt azáltal, hogy tanárok is részt vettek benne. Azok közül, akik aláírták a részvétnyilvánító levelet, az osztályfőnököt, az igazgatót (aki szintén aláírta) és két másik tanárt felfüggesztettek, további kettőt pedig tanári gyakorlatra küldtek. Az Oktatásügyi Minisztérium most először hívott össze tanácskozást ijimével kapcsolatos ügyek megvitatására. Az oktatásügyi miniszter, a régió oktatásügyi képviselője és az igazgatók is egyetértettek abban, hogy lépéseket kell tenni az ijime leküzdésére. Ekkor került bevezetésre az, hogy a gyerekeket az iskola kapujában tanárok és szülők várják. Az intézkedések ellenére a gyűlésnek újra össze kellett ülnie nyolc évvel később. Hirofumi Shikagawa öngyilkosságának egyik szerencsétlen következménye volt az, hogy a tanárokat sújtó szigorító intézkedések következtében az iskolák még inkább zártabbak, áthatolhatatlanabbak lettek. [...]