Tókókjóhi

„Nem tudok iskolába menni. Ha megpróbálom, akkor rám jön a hányinger, szédülés és gyomorfájás... Iskolába akarok járni. Ettől még nehezebb a helyzet... Sokszor gondoltam az öngyilkosságra. Pánikolok, depressziós vagyok, mindennap sírok.”

(Isivari Minako, tanuló)

A tókókjohi (tókó=iskolába menni, kjohi=megtagadás) az a jelenség, amikor egy tanuló nem akar, vagy nem tud iskolába menni huzamosabb ideig. A tókókjohi tanulókra általában jellemző a túlzott kimerültség, fáradtság, valamint további tünetek, mint a hasfájás, fejfájás, hányinger, szédülés és nehéz légzés. A tókókjohi az iskola okozta kiégés, vagy szorongás következtében jön létre.

Alapjaiban hasonló a lógáshoz, de mégis különbözik attól, mert akik lógnak, azok a szülők tudta nélkül maradnak távol az iskolától, és az idejüket az otthonukon kívül töltik, míg a tókókjohi-tanulók a szüleik tudtával maradnak otthon. A tókókjohi  tömeges kimaradást okoz a japán iskolákból, és ezzel veszélybe sodorja a japán oktatásügyi rendszert.

Az 1970-es évek közepétől a tókókjohi esetek száma fokozatosan nőtt. Bár az Oktatásügyi Minisztérium nem a tókókjohi kifejezést használja, a jelenséget számon tartják és felmérik mint az „iskolautálatból” következő huzamosabb idejű távollétet. A definíció értelmében ez az idő 1991 előtt ötven nap volt egy tanévben, 1991 után pedig harminc napra csökkentették. A tókókjohi-tanulók száma a kötelező oktatásban eltöltött idővel egyenes arányban növekszik, minél több ideig jár valaki iskolába annál nagyobb az valószínűsége annak, hogy egy diáknál jelentkeznek a tünetek.

1989-ben a tókókjohi-középiskolások száma elérte a negyvenezer főt, 1993-ra pedig a középiskolában tanulók egy százalékát. A tókókjohi egyre elterjedtebbé vált, és az Oktatásügyi Minisztérium 1990-ben kijelentette, hogy bárkiből lehet tókókjohi. Ez  -lényeges változás volt, mert az eddigi meghatározás értelmében csak egyéni vagy családi okok válthatták ki. Ezzel hivatalosan elismerték, hogy ez egy oktatás-szerkezeti probléma, nem pedig a tanulók egyéni hibája. 1996-ra az iskolák összességét tekintve kilencvennégyezer tanulóból lett tókókjohi.

A tókókjohinak számos más megnevezése is van, mint például a gakkó kjófu (iskolafóbia), tókókjohi-so (tókókjohi-szindróma), gakkó girai (iskolautálat), taigaku, zuru yaszumi (lógás).