Az idzsime nyomában I. rész

Az idzsimére nem könnyű rábukkanni, főleg akkor, ha az érintett felek nem akarnak beszélni róla. Azonban vannak különböző módszerek és felmérések, amelyek során a gyerekek kifejthetik véleményüket, elmondhatják, hogy mit gondolnak erről a jelenségről, és esetlegesen megoszthatják tapasztalataikat.

Az egyik ilyen felmérésben két középiskola hatvanegy tanulója vett részt. Arról kérdezték őket, hogy szerintük mit jelent az idzsime, és hogy mi a különbség az idzsime és a verekedés között. A megkérdezettek hatvan százaléka állította, hogy már volt része idzsimében  bántalmazóként, áldozatként vagy pedig szemtanúként. A megkérdezettek nyolcvanöt százaléka szerint az idzsimében jelen van a fizikai erőszak. Több mint kilencven százalék szerint az idzsimében egy csoport bántalmaz egy személyt, és körülbelül hét százalék mondta azt, hogy mind a csoportos, mind a személy-személy elleni bántalmazás idzsimének számít. Akiknek részük volt benne vagy bántalmazottként, vagy bántalmazóként azok ezt csoport-egyén elleni formában élték át. A felmérések szerint a japán diákok sokkal szívesebben alkalmaznak nem fizikai bántalmazási formákat, mint nyugati társaik: például rosszindulatú pletykákat terjesztenek, kiközösítenek. A tanulók szerint az idzsime elsősorban az erősebbek által a gyengébbeken gyakorolt fizikai, vagy lelki bántalmazást jelenti.

Egy másik felmérésben hatvanegy véletlenszerűen kiválasztott diák vett részt. Huszonegy elsőéves (tíz fiú, tíz lány), huszonkét másodéves (tizenkettő fiú, tíz lány), tizennyolc harmadéves (kilenc fiú, kilenc lány). A tanulókat arra kérték, mondják el, hogy szerintük mit jelent az idzsime, beszéljenek a tapasztalataikról, és magyarázzák el a különbséget az idzsime és a verekedés között. Harminchat tanulónak (a tanulók hatvan százalékának) volt része idzsimében -bántalmazóként, bántalmazottként vagy szemtanúként. A diákok az idzsime formákat három kategóriába sorolták: fizikai, verbális és burkolt.

A tanulók nyolcvanöt százaléka szerint az idzsime fizikai erőszakot jelent, és az idzsimét megtapasztaltak nyolcvan százalékának volt része ilyenben.

-                    az idzsimében több ember érintett, míg az általános verekedésben csak ketten

-                    egyedül senki sem mer erőszakoskodni, csak csoportosan

-                    a verekedésnél általában van valami indok, de az idzsiménél nincs

-                    a verekedés nyílt, az idzsime alattomos

-                    az idzsime sokkal hosszabb ideig tart

Hirojuki Fukuda, a tokiói Higasita középiskola tanára is elvégzett egy felmérést, egyedi módszerek alapján. Fukuda úr két éven keresztül próbált meg nyomára bukkanni az osztályában rejtőző idzsimének. Az egész azzal kezdődött, hogy kapott egy szülői bejelentést, miszerint valakit bántalmaznak az osztályában. Az ő próbálkozása az idzsime felderítésére jól vázolja annak természetét. [...]