Az idzsimére nem könnyű rábukkanni, főleg akkor,
ha az érintett felek nem akarnak beszélni róla. Azonban vannak különböző
módszerek és felmérések, amelyek során a gyerekek kifejthetik véleményüket,
elmondhatják, hogy mit gondolnak erről a jelenségről, és esetlegesen
megoszthatják tapasztalataikat.
Az egyik ilyen felmérésben
két középiskola hatvanegy tanulója vett részt. Arról kérdezték őket, hogy
szerintük mit jelent az idzsime, és hogy mi a különbség az idzsime
és a verekedés között. A megkérdezettek hatvan százaléka állította, hogy már
volt része idzsimében bántalmazóként, áldozatként vagy pedig
szemtanúként. A megkérdezettek nyolcvanöt százaléka szerint az idzsimében jelen van a fizikai erőszak. Több
mint kilencven százalék szerint az idzsimében egy csoport bántalmaz egy személyt, és körülbelül hét
százalék mondta azt, hogy mind a csoportos, mind a személy-személy elleni
bántalmazás idzsimének
számít. Akiknek részük volt benne
vagy bántalmazottként, vagy bántalmazóként azok ezt csoport-egyén elleni formában
élték át. A felmérések szerint a japán diákok sokkal szívesebben alkalmaznak
nem fizikai bántalmazási formákat, mint nyugati társaik: például rosszindulatú
pletykákat terjesztenek, kiközösítenek. A tanulók szerint az idzsime
elsősorban az erősebbek által a gyengébbeken gyakorolt fizikai, vagy lelki bántalmazást
jelenti.
Egy másik felmérésben
hatvanegy véletlenszerűen kiválasztott diák vett részt. Huszonegy elsőéves (tíz
fiú, tíz lány), huszonkét másodéves (tizenkettő fiú, tíz lány), tizennyolc
harmadéves (kilenc fiú, kilenc lány). A tanulókat arra kérték, mondják el, hogy
szerintük mit jelent az idzsime, beszéljenek a tapasztalataikról, és
magyarázzák el a különbséget az idzsime és a verekedés között. Harminchat
tanulónak (a tanulók hatvan százalékának) volt része idzsimében -bántalmazóként, bántalmazottként
vagy szemtanúként. A diákok az idzsime formákat három kategóriába
sorolták: fizikai, verbális és burkolt.
A tanulók nyolcvanöt
százaléka szerint az idzsime fizikai erőszakot jelent, és az idzsimét megtapasztaltak nyolcvan
százalékának volt része ilyenben.
-
az idzsimében több ember érintett, míg az általános
verekedésben csak ketten
-
egyedül senki sem mer
erőszakoskodni, csak csoportosan
-
a verekedésnél általában
van valami indok, de az idzsiménél
nincs
-
a verekedés nyílt, az
idzsime alattomos
-
az idzsime
sokkal hosszabb ideig tart
Hirojuki Fukuda, a
tokiói Higasita középiskola tanára is elvégzett egy felmérést, egyedi módszerek
alapján. Fukuda úr két éven keresztül próbált meg nyomára bukkanni az
osztályában rejtőző idzsimének.
Az egész azzal kezdődött, hogy kapott egy szülői bejelentést, miszerint valakit
bántalmaznak az osztályában. Az ő próbálkozása az idzsime felderítésére jól vázolja annak természetét. [...]
Jó, hogy kutatják a témát, de a 61 fős mintavétel nem kicsi?
VálaszTörlésEz csak egy kutatás, és helyi szinten, szerintem országos szinten nem is végeztek ilyet, meg nehezebb is lenne egyben megoldani. Külön-külön kell, mert az esetek egyediek és nem biztos, hogy ugyanaz a megoldás máshol is használható.
Törlés